Először is a Tanulás művészetéről...

Nagyon zárójelben megjegyzem, hogy nálam speciel ez egy kudarctörténet volt és maradt iskolás éveimet tekintve, s így is vésődött belém és "porosodott" aztán évekig.
Így kezdtem el előző nyáron e régi görcsöt újra megpiszkálni, azaz eleinte csak több naponta, aztán heteket kíhagyva, nagyon nehézkesen, és az a kis valami, amit elkezdtem, is nagyon messze volt még bárminemű gyümölcsöző munkától... szenvedtem.
Mintegy fojtó árnyékként vetődött rám mindaz, amit magam mögött hagytam - azaz valójában nem hagytam - a tanulás témakörében. Aztán az ősz folyamán tovább és tovább küzdtem, már kevesebb idők kihagyásával és egyre több apró sikert elérve, aminek köszönhetően ez a múltbéli átok lassan de biztosan tisztulhatott el.

De rávetíthetem életem eme tanulságait bárki esetére - azaz hogy ha nem is ilyen mértékben, de úgy látom, valamelyest szinte mindenki ismeri vagy tapasztalta már a tanulás okozta keserű szájízt. ...és tovább megyek.
Amit az iskolák adnak, azzal el is vesznek. - Megadják a lehetőséget kiművelődni, tudást nyerni, technikákat elsajátítani, de mindezt - átlag esetben - bizonyos merev korlátok között teszik, amelyek a Te saját felelősséged elhalványítói. Te akkor csinálsz meg valamit, ha kérik, akkor és azt tanulod meg, ami ki volt adva leckének.  Ha mégis hozzáteszel még mást, azt már extra szorgalomnak érzed... max. az egód dagad tőle egy ideig, aztán emiatt nem is viszed túlzásba :P

Ezen keretek alapján ha valamit az iskola, a szabályokat szüntelenül felállító tanárok nélkül kezdenél el, el sem kezded, mert nincs meg e megszokott nyomás, s valamelyest szájbarágás.

Ahhoz hogy sikerüljön e keretek közül kitörnöd, mindenekelőtt a magad tanárává válnod, és el kell kezdened Neked megteremteni munkád rendszerét. (ez pont a régi beidegződések masszivitása, a belül megmaradt, megfelelni akaró diák önbizalomhiánya miatt nem szokott sikerülni mégsem)
Így történt tehát az, hogy észrevétlenül csökkent felelősség-érzetűvé, nem önmagad urává képeztek, annak árán hogy sok mindent meg is tanultál, míg elvégezted az iskoláidat.

Neked kell tehát elkezdened felállítani a szabályokat, Feljesztened ösztönös törekvésedet a precizitásra, és belőnöd a megfelelő fokozatosságot ahhoz, hogy feldolgozható részekre osztva tényleg sikerüljön az adott témakörben kiképezned magad.

Bár én még ígyis segíteni szeretnék ebben, konkrétan pedig most angoltanulásan. Persze, most magáról a tanulásról írok, mert nem egy nyelviskolát készülök reklámozni, ígyhát az alapoknak is az alapjaival kell kezdeni :)

S ami tőlem már végképp nem lesz szokatlan - a tanulás és a nyelvtanulás spirituális alapjait is meg kell említenem. Mert látok ilyet. :)
Előbbiről már írtam is az imént; -nagyon is jelentős dolog az, hogy az oktatási rendszer milyen hátránnyal indít el mindnyájunkat az önfejlesztést (és szabad gondolkodást) tekintve. Ha például Te még nem tanultál meg beszélni egy nyelven sem rendesen, mert úgy érzed, - és jelen berögődéseid miatt így is van - egyedül áá, az semmiképp nem menne, -pénzem meg nincs nyelviskolákra, magántanárra. (..a 'jól ismert' eddigi keretek, de ennyire most ne térjünk el..).

Konkrétan a nyelvtanulás mögött húzódó spirituális - láthatatlan, kollektív - gátat is érzek, az pedig az a valami, ami alapot ad a nemzetek közötti konflikusoknak,-összeugraszthatóságuknak, a különbözőség kollektív illúziója, ami a nyelveink különbözősége által szinte még "meg is fogható".
Azt kezdtem el észrevenni, hogy a magyar nép kollektív rétege bír egy igen jelentős zártsággal.. Ezzel egyáltalán nem azt mondom, hogy "csak a magyar", csak hogy erősebbnek tűnik, mint sok más, illetve jobban kilógónak, igen, a kilógóbb nem rossz szó. 
Az már csak ennek megnyilvánulása, hogy nyelvünk is kilógóbb. (hát ezt most vicces szó szerint érteni :)). Azt hiszem ezt most nem kell nagyon részleteznem, mennyire eltér a magyar nyelv mind szerkezetileg, mind a kiejtésünk, sok-sok-sok más nemzet nyelvétől.  S baj nincs is ezzel.

 __________________________________________________________

Jó-jó, én kaptam ilyen átokba csomagolt áldást, hogy mindig is rendszerező, saját szabályokat teremtő módon gondolkodtam, úgyhogy akkor vágjunk bele. Először egy kis összegzést;

Legelőször elkezded helyrerakni magadban az említetteket: önálló felelősség - nincs "csak szorgalom" - nincs kinek megfelelni - mindent Jól csinálsz, csak feljeszd, folyamatosan, fokozatosan, mindent csakis magad miatt.  = Mindent Jól csinálok, folyamatosan fejlesztem magam, fejlesztem a képességet is hogy kellően precíz legyek és észrevegyem a hibákat, amiket még ki kell javítanom. 

Ez először hasonlíthat egy szekérre, ami mindig megáll, alig döcög pár métereket. Még hiányzik a dícséret, meg az ellenőrzöttség érzése, túl nagy lehet a "rosszul csinálhatom"-érzés, vagy ha épp nem az, akkor a könnyelműség, felületesség, hanyagság - ez természetesen személyiségfüggő. Utóbbi esetnek egyelőre csak sok szerencsét tudok kívánni hozzá, hogy előbb-utóbb elkezdje valahogy észrevenni, hogy 'rossz úton halad', hülyeségeket tanul, vagy azt hiszi hogy már tudja, de közben messze nem eléggé...  A tanulási képesség kifejlesztéséhez tartozik az ehhez szükséges érzékenység kifejlesztése is.

Szóval a szekér az első kis sikerélményektől kezd el egyre többet, és egyre könnyebben haladni... ;) Csak akkor kezd el valóban felül is íródni a berögződés-köteg, arra, hogy: Meg tudom csinálni!!! Miközben az idődet is megtanulod beosztani, és a tanulást összehangolni többi teendőddel.


Céltudatosság + Kitartás + Figyelem + Precizitás* + Nyílás, tudatosság, tisztulás, fejlődés + Még több Kitartás :)
*Ne legyen korlát: Ha úgy érzed valamiben gyenge vagy, korrigálj: Kezdd el céltudatosan Pont Azt fejleszteni !

óh, már megint nem figyeltem - Javítsd ki azt a képet amikor emiatt pontlevonást vagy rossz jegyet kaptál!!! Arra, hogy: Oké, nincs semmi baj, akkor most tovább fejlesztem a figyelmemet és koncentrációmat.

óó ezt eddig nem is jól csináltam! - A ledorgálás helyett megint korrigálj: Fejlesztem magamban a precizitás képességét. -S egyáltalán: Elhiszem magamról, hogy képes vagyok pontosságra, gondosságra, én vagyok a magam legelső és mindenkori Tanára. Egy igazi Tanár. (Mindenkiben ott van az igazi Tanár.)

jajj én ezt nem tudom - csupán több kitartás kell-> utánanézek még ennek és még annak is.
Mindenre ott a Megoldás a régi zsákutca helyett, hogy fenyegetve vagy a rossz osztályzat, bukás által,-nem is magad miatt csinálod,-nincs is időd valóban Jól és pontosan tenni.

 

 

Oldal: Az Önfejlesztés Kapuja
Szeretettel Teremtek - a legnagyobb ajándékot, a boldogságot mi teremtjük! - © 2008 - 2024 - szeretettelteremtek.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat